Csodák és véletlenek - léteznek?

A minap megkaptam a munkaszerződésem. Nagy kivetnivalót nem találtam benne, úgy ahogy van megfelel. A fizetés totál korrekt, az egész úgy ahogy van barátságos. Szóval, másfél hét múlva vígan és dalolva kezdem meg életem az én kis szállodámban. Írom a mitvigyek listát buzgón, izzítom a kicsikocsit, nevén nevezve Rákóczit. Ne tessék nevetni! Ez becses neve, lassan négy éve hű társam, a világ leghibátlanabb és leghálásabb négykerekűje. Koppkoppkopp. A mami kedvence, igazi otthon. Múlt nyáron felfokoztam lakó-kocsinak, tekintve hogy szinte benne éltem, volt benne egy táska telis-tele minden szükséges, egy hétre valóval, ruhával és piperecuccokkal. Szinte minden nap máshol hajtottuk álomra fejünket/motorunkat, kaland volt az élet. Ez a kis közjáték azért szükséges, mert ez a kicsi csodaautó megér egy kis dicsőítést. Pláne most hogy együtt kelünk útra. Ő és Én.

És a nap eseménye:

Lassanként mindenkinek, akinek számít tálalom útrakelésem hírét. Mai napon jutottam el odáig, hogy egyik kedves középiskolás barátnémat is értesítsem a hírről. Erre ő, mint felhők közül a villám közli, hogy bizony ő is március elsején kezd, a nem túl nagy távolságban lévő Nürnbergben. Ohh a mindenit! Remek! Ez egyben jelenti azt, hogy lesz utitársam, és jelenti azt, hogy lesz a közelemben egy ismerős arc. Remekebb nem is lehetne.

Tudniillik távol az otthontól nincs nagyobb kincs, mint egy magyarul karattyoló jóbarát. És ha erre ráadásul nem is odakinn kell rálelned, annál nagyobb szerencséd nem is lehet. Tény, nem a szomszédban lesz, nem is a legközelebb, de felvillanyoz a tudat, hogy annyira egyedül azért mégsem leszek. És azért az is elég megnyugtató, hogy ezt a nagy-nagy utat, több mint 700 km-t nem egyedül, az mp3 dalolászása mellett kell eltöltenem. Nyilván túléltem volna, és ezután is túlélném, de társaságban repül az idő.

Az elmúlt hetekben összefüggések tömkelegére lettem figyelmes. Életem több apróbb és nagyobb területén, személyek és események között. Olyan ez mintha az ember egy előző életében hagyott volna üzenetet a következő életére, hogy idővel rájöjjön, minden egybevág. Kicsit hülyén hangzik, de valahogy így tudnám szemléltetni. Látta valaki a Felejtés bére című filmet? Talán még ahhoz hasonlítanám. Jó, jó tudom, elkanyarodtam a tárgytól és belevetettem magam a filozófiába. Sajnos - vagy nem sajnos- nálam ez baromira jellemző. Imádom a dolgokat nagyon megvizsgálni.

Kezd minden összeállni, nagyjából minden kedvezően alakul felém újabban. Nagyon rámfért és nagyon örülök neki. Hétfőn megkezdődik utolsó magyarországi hetem, előreláthatóan hosszú időre. Sírjak vagy nevessek?

Hamarosan útnak indulok!

Az élet olyan szórakoztató!
Régóta viccelek azzal hogy úgy nézek ki néha mint egy bajor söröslány, és mit ad a sors, ez valóra válik, vagyis a bajor része a dolognak, a többihez adott vagyok. Hát, ugyan pont lekésem a farsangi szezont, de esküszöm, ha még ott leszek addigra, halloweenkor vagy következő farsangon bejátszom a dolgot, és beöltözök bajor söröslánynak.

 na szóval, egy ilyenre idővel szükségem lehet ha-ha ;)

 

No a viccet félretéve a helyzet az hogy útnak indulok. Három hét múlva irány a Münchentől pár km-re lévő Meiling aholis egy szállodában fogok dolgozni. Behuppanok a kisautómba, bepakolom a fél életem és elmegyünk világotlátni. Mi ketten együtt. Egyedül.
De ne rohanjunk ennyire előre.
Január elején szétküldözgettem az önéletrajzomat jobbnál jobb külföldi munkákra, sok helyről visszajeleztek, viszont sok helyre kellett volna valami speciális szaktudás, vagy ilyen-olyan nyelv ismerete vagy hozzáértés. Elküldtem egy állásközvetítőhöz is az önéletrajzom. Visszajeleztek egy időpontot személyes egyeztetésre, én elmentem, aláírtunk egy szerződést pénteki napon és nem kellett sok, kedden már jött is az első ajánlat. Elsőre hirtelen megijedtem a telefonos, német nyelvű interjútól de végülis teljesen jó ment, semmi cifrát nem kérdeztek. Végül az anyagiak körül volt némi probléma. Elvetettem a dolgot. Mire a közvetítőmmel megbeszéltem az esetet, már mondta is hogy semmi baj, érdeklődik irántam egy München melletti családi szálloda is. Újabb interjú. Ez már simán ment, megdicsérték a németem és nem volt vitás szimpatikusak vagyunk egymásnak. Erre már igent is mondtam. Minek várjam a csodát, kocsival megyek, a város közel, nincs is rettentően távol Magyarhontól sem, így jobb nem is lehetne hirtelen. Telefonok, papírok közvetítői díj, miegymás. Engem akarnak. A napokban elkészül a munkaszerződésem, az adó és biztosítási dolgaimat már intézik, teljesen szuper!
Március elsején, a tavasz elvileg első hónapjában nekilátok az új munkámnak náluk. Ott fogok lakni helyben, lesz egy saját szobám egy kis lakáskában, közösen egy másik leányzóval.
Úgy gondolom rosszabb nem lehet mint eddig bármelyik munkahelyem, hiszen nyaraló, üdülő emberek körül fogok dolgozni akik általában ilyenkor jókedvűek, felszabadultak, úgyhogy hiszem hogy nem lesz egyszerű, de nekem tetszeni fog. Igazán eddig egy olyan munkahelyem sem volt amit nem szerettem volna, úgyhogy azt gondolom a hozzáállásommal nagy baj tehát nem lehet. Pedig mind egészen más jellegű volt.

Szóval mint látható úgy döntöttem írok egy blogocskát. Egyrészt hogy rákényszerítsem magam hogy dokumentáljam egy remélhetőleg jó időszak eseményeit és később majd visszaolvashassam másrészt pedig azok számára akiket egy cseppecskét is érdekel milyen sorom odakinn. Hogy kit miért érdekel az a maga titka. 

Minden esetre jó olvasgatást kívánok mindenkinek!