Ágyneműk és krumplik

A cím, bár furcsán hangzik, tükrözi a napomat. Este hiába voltam dögfáradt, nem ment könnyen az elalvás, reggel úgy is keltem mint akit megvertek, fájt mindenem, az a sok vezetés tényleg nagyon lezsibbasztott. Fél óra alatt összeszedtem magam és átmentem reggelizni. Azért elég nagy luxus hogy a munkahely 50 méterre van az ajtómtól. Nem kell korábban kelni hogy bejussak. Fél 9kor szépen leültünk reggelizni a szobaszomszédommal Birgittel. Mint mondtam 50 éves múlt és vékonyka szemüveges, kicsit szerintem fogyatékos és ezt nem sértésnek gondoltam hanem valóságnak. Egyelőre nem zavaró a jelenléte, mert nagyon belemászik az emberbe, de tudom hogy lenne az a határ amit ha túllép idegesítene. Amúgy baromi segítőkész, mondta már tegnap is hogy megmutatja nekem Münchent, de áttettük hétfőre, de időközben más dolgom lett. Egy kis barátnőmentő akció. Szóval reggeiztunk, aztán Andrea, akinek ugyanaz a feladata, mint ami nekem lesz, rám adott egy sárga köténykét és felvitt az emeletre. Megmutatta hogyan kell megcsinálni egy szobát. Hát, hogy őszinte legyek, nem egy nagy bumm az egész, sőt nevezzük egyszerűnek. Minden teljesen átlátható és egyszerű. Egyedül az idővel kell megtanulni spórolni, a sebesség javítandó, ennyi a neheze. Szerintem viszonylag gyorsan ment a dolog, tegyük hozzá úgy voltam ma belassulva mint egy lajhár. Igyekeztem de fájt még mindig mindenem. Ágyneműhúzás, fürdőszobapucolás, portalanítás. A szobák nem óriásiak és szerencsére padlószönyeg van bennük, így elég porszívózni, azt szeretek, felmosni már nem annyira, de nem is kell. Összesen 16 szoba van ami használandó, ma mindet meg kellett csinálni. Amúgy gyönyörűek a szobák, én imádnám ha vendég lennék. Van egy kifejezett kedvencem is már, a tetőtérben. De mindegyik hangulatos. Igazi vidéki  és meleg, fogadó hangulatú az egész.

az egyik egyszerűbb szoba, ezt már én csináltam

 Van két apartman is azok pedig modernebbek, szuper konyhával. Azok pont alattam vannak, itt a hátsó házban. Közben megtudtam hogy ma van a főnökasszony születésnapja, mindenki kedveskedett neki, én is boldog szülinapot kívántam neki délután. Egykor már végeztünk is. Nem tudom hovátenni ezt az Andreát egyelőre. Olyan mintha nem szimpatizálna velem, de közben meg normális velem, nemtudom, lehet ő ilyen, majd meglátom. Szerintem nem a személyem zavarta, hanem a velem járó pluszmunkája, meg talán az hogy tegnap még nem dolgoztam és ha jól tudom neki kellett maradnia helyettem. Semmi jelét nem adta hogy baja lenne, csak kicsit komor a nő velem. Meg néha félreértem. Miután végeztünk lementünk a konyhára és kajáltunk, a főnökasszony nagyobbik lánya, Barbara sütött pizzát, azt ettük. Andrea, Birgitt és én a menő vendégek étkezőjében kaptunk helyet enni, üres volt. Megismertem ma megint egy csomó új formát, van egy Martin, aki szakács bandzsa és érdekes, egy Tobias, aki pincér és szintén hálistennek fiatal, meg egy csomó idős nőt, akiknek nemtudom mi a neve, nem is beszéltünk csak bemutatkoztunk. Van még egy Andrea, aki pincér és egy kedves mackó szakács Holger. Kaja után Andrea levitt a pincébe és hoztunk fel krumplit. Megmutatta hogy módi itt a krumplipucolás és szeletelés. Elvoltam vele, legalább egyhelyben voltam és nem nagyon kellett beszélgetni, kérdezgetni senkit. Néha bemászkáltak a szakácsok meg Andrea és ennyi. Háromnapra való adag krumplit pucoltam, de nem derogált a dolog. Holger, a jófej néha bejött és viccelődött, kérdezte; Mivan, büntimunkát kaptál? Mondtam, én elvagyok vele. Amikor az ember új, inkább csinál szerintem olyat szívesen, amit nehéz elrontani és haladni is bír vele, na a krumpli kb mindenkinél ilyen. Amúgy Andera eszeveszett sebességgel pucolta, nekem már az első húzással sikerült a kisujjkörmömet ledarálnom, szerencsére pont határeset volt, semmi vér nem folyt, utána óvatosabb voltam azzal az ipari hámozóval. :) Nem is volt több gáz.
Utána szeleteltem egy vödörbe, aztán koktélparadicsomokat kellett félbevágni, citromot karikázni és rendbetenni a konyhát. Közben betotyogott néha Barbara nagyobbik babája és mutogatott nekem mindenféle játékot. Sajnos ezzel elment egy kis idő, és mivel ezt nem látta Andrea, láttam a fején hogy ideges lett hogy lassan haladok, közben pedig a kölyök vette el az időmet, mert persze foglalkozni kellett vele is, nehogymár én legyek a fekete bárány mert nem bírom a gyerekeket. Szóval az egyensúly nem könnyű, legyél jófej is meg haladjál is. Eszembe jutott most a Pokol Konyhája, Gordon Ramsay szuperszakács képző műsora. Na átérzem szegények helyzetét, pedig azok még tudják is a dolgukat. Nem lennék szakács azthiszem. Közben bejött a főnökasszony is néha, elvitt valami kaját, szégyen de még nem tudom mi a keresztneve, mert mindig a vezetéknevén szólítják. Mindegy. Na végezetül kaptam egy kis kaját Martintól és eljöttem a kis kuckómba. Sétáltam volna, olyan gyönyörű volt ma is az idő, de ahogy leültem enni, meg sem bírtam moccanni, elfáradtam, na. Kiültem az erkélyre a nyugágyba a laptoppal és napozgattam míg le nem ment a nap. Jólesett. Jó idő van itt nagyon. Reggel, este nagy a köd, de napközben tiszta minden és verőfényes. Remélem így is marad.

szieszta mamuszban :)

Bő lére eresztve ez volt a mai nap. Holnap már élesbe mennek a dolgok, egyedül szobázok, bár most nem kell mindet megcsinálni, aztán konyha Birgittel, délután 3 óra szabad, aztán még egy kis esti konyházás. Hát remélem minden menni fog. Itt mindenki ezer éve itt dolgozik 20 és 30 évek óta, velük a versenyt felvenni lehetetlen, de a tolerancia is más szerintem emiatt. Mindenki tudja a kis dolgát millió éve, szerintem egyelőre csak hátráltatom őket, de remélem egy hét múlva már segítség leszek nekik.
Ma hamar ledőlök, mert meg fogok halni különben holnap.