Nem tudom mi van velem, de én állandóan fáradt vagyok, akkor is ha pihenek eleget. Lehet a hegyilevegő a bűnös, és elnyom, én nemtudom...
Vasárnap nagyon nyűglődős napom volt. Tulajdonképpen alig vártam hogy vége legyen a napnak! Már délelőtt felhúztam magam, mert Kedves megint megmutatta ki a kakas a szemétdombon. Ő villámsebességel húz ágyneműt és az ég világon mindent jobban és gyorsabban tud. Ez amúgy egyértelmű, hiszen előtte ilyet én még nem csináltam, úgyhogy velem aztán nagy cucc versenyezi. Kb már az öt éves gyerekek is tudják, hogy a kisebbet nem illik bántani. Délután egy óra mínusz volt a szabadidőmből, már alig vártam hogy leüljek. A kaja megint a kacsa volt, most knédlivel. Ezentúl megmondom hogy nekem jó lesz a rántott hús minden nap, mert ezek a cifraságok már tényleg nem töltenek el jó étvággyal. Ha a subwayben három hónapon át eléltem tonhalas szendvicsen, úgy hogy még szerettem a végén is, akkor a rántotthús is bőven kitart jó ideig!
Ilyen még nem volt, hogy délután kellett szobát csinálni, de mivel, volt egy család az alattam lévő apartmanban akik külön kérték hogy délutánig maradhassanak, így este hatkor mentem is le nekilátni a takarításnak. Elvileg az én dolgom lett volna, de Kedves már megint ott sürgött forgott. Ami utólag még jobban felidegesített mert ez a második eset volt, hogy bement egy távozó szobába mielőtt még én bementem volna. Ezzel az a gond, hogy a kedves vendégek ugyebár szoktak hagyni egy kis hálapénzt itt-ott a szobában, és szerintem igen nagy szemétség hogy ő jön, elteszi és után meg lelép és én takarítok, azaz engem illetne a dolog. Ez egy nap alatt kétszer fordult elő, de most már résen leszek!!! Figyelni fogok erre, vagy egyszerűen csak vele megyek!
Este pedig megint volt nagytakarítás, ez minden vasárnap esti program ugyebár, és vannak ilyen fél négyzetméteres fémlapok, amiket el kell mosogatni. A mosogatógépet úgy tudnám leírni, mintha egy táskaellenőrző készülék lenne, egyik oldalán betolod, másikon kihúzod. No benne volt egy nagy fémizé és ahogy végzett a gép, én fogtam és elkezdtem volna húzni, telibe behajoltam, ezt látta Kedves is, de mintha nem történt volna semmi, telierőből kinyomta az egészet a másik oldalról, úgy, hogy millimétereken múlott hogy a tűzforró fémlap nem nyomódott telibe az arcomba!
Na itt eldurrant az agyam, és nem tudom mi tartott vissza hogy nem küldjem el a jó anyjába akár három nyelven is, de olyan fejet vágtam, olyan vérszomjas fejet, hogy Holger, aki ezt az egészet végignézte, rászólt Kedvesre, hogy nyugi, lassabban, ne kapkodj annyira...
Aztán tüzet vető szemekkel néztem rá Kedvesre is, akinek szeme sem rebbent. Mint aki nem tudja mi történt. Fapofát vágtam végig. Takarítottam a mosogatót, de belekötött hogy mivel takarítom, jelzem, előző vasárnap ő mutatta h azzal csináljam, akkor az sem tetszett neki hogy mikor csinálom, mert annak kell lennie az utolsónak. Ha lenne nálam egy boxzsák még lenne is min levezetni a feszkót, amit ez a mocsok nőszemély művel. Ő itt az egyetlen egy ember, aki ekkor "jófej" velem. Mindenki normális, mindenki! Dehát kell egy kis gubanc, igaz? Nehogymár olyan szép legyen az élet...
Tegnap és ma azaz hétfőn és kedden lusta napot tartottam. Tegnap sehová nem mentem a konyhán kívül, oda is a muszáj vitt, mert enni kell. Annyi történt hogy "nagytakarítottam" a szobámban, azaz porszívóztam, rendetraktam, ágynemúthúztam, mostam. Aztán Birgit is megjött és áthozta a kis fényképalbumait és megmutatta az utazós képeit. Maldív szigetek, Mauritius és Peking. Én kértem előtte való nap hogy mutasson nekem képeket, ugyanis a konyhán körbejártak a képek, és én is kíváncsi lettem. Aztán aranyosan bekopogott, leült a kis kanapémra és mutogatott, én meg nézegettem, hallgattam, őt szerencsére jól értem. Nincs vele az ég világon semmi baj, tényleg jó lakótárs, nagyon kedves, és nem mászik bele az én kis világomba, mindig mondja hogy nem akar zavari, menjek csak nyugodtan. Szóval tudja hol a határ. Megnéztük a képeket és szépen kiment, nem ült a nyakamon. Aztán hívták telefonon, végighallgattam a beszélgetést, mivel az ajtómban van a telefon, és csupa kedveset mondott rólam annak, akivel beszélt. Úgyhogy szerencsére vele tényleg minden rendben. Furcsa kicsit a nő, de jóindulatú.
Ma kirándulni akartam, de olyan szürke idő volt, hogy nem vitt rá a lélek. Ígyhát itthon döglöttem, aztán nagynehezen elmentem kicsit kocsikázni, élelemszerzési célokból. Mivel vágytam egy kis "társaságra" bementem a mekibe, vettem valami olasz csodaszendvicset, és boldogsággal öntött el hogy a menüt lehet shake-kel kérni, így megint beiktattam egy epreset. Nem voltak sokan, ez egy autópálya menti meki, inkább a drive részét használják. Kicsit ücsörögtem, majd eljöttem. Seefeldben vettem narancsot meg Pfanner multivitaminlevet hogy kompenzáljam a bazi egészségtelen menümet egy kis vitaminnal. Rám is fér amúgy.
Most mosok, és felkészülök lelkileg az elkövetkező öt napra. Pénteken hivatalos vagyok egy kis szórakozásra éjszaka, de nem tudom hogy kivitelezem mert 10-ig dolgozom és szombaton 9-kor kezdek is, dehát mikor legyen az ember őrült, ha nem fiatalon, úgyhogy bár így is képes lennék néha állva elaludni, szerintem bevállalom a kínt! :D Megfogadtam ezerszer hogy ilyet nem csinálok többet, dehát, na! Hogy bírjak nemet mondani a müncheni éjszakára???
Na sikerült rányitnom az egyik szakácsra miközben vetkőzik... Váá nem is én lennék, ez a mosókonyha egy horror!!! :D Szeeegény! De, jót beszélgettünk az időjárásról! XD
Szóval a mosás kész. Annyi mesélnivalóm még van még, hogy kedves kis katicák laknak az ablak szigetelésében, azthiszem még nem említettem. Esténként aktívak és egy-egy állandóan a falhoz csapódik, elég hangos. Nem zavar, csak meglepnek néha. Van itt egy művirág, szegények nagyon szeretik. Meg szoktam őket menteni, kirakom őket az erkélyre. De a WC-ben is laknak páran, tiszta lakótelep van itt nekik. De tényleg nincs bajom velük, bármilyen más bogár már zavarna.
Azt hiszem most ennyi...
Alles Gutes!
Vasárnap nagyon nyűglődős napom volt. Tulajdonképpen alig vártam hogy vége legyen a napnak! Már délelőtt felhúztam magam, mert Kedves megint megmutatta ki a kakas a szemétdombon. Ő villámsebességel húz ágyneműt és az ég világon mindent jobban és gyorsabban tud. Ez amúgy egyértelmű, hiszen előtte ilyet én még nem csináltam, úgyhogy velem aztán nagy cucc versenyezi. Kb már az öt éves gyerekek is tudják, hogy a kisebbet nem illik bántani. Délután egy óra mínusz volt a szabadidőmből, már alig vártam hogy leüljek. A kaja megint a kacsa volt, most knédlivel. Ezentúl megmondom hogy nekem jó lesz a rántott hús minden nap, mert ezek a cifraságok már tényleg nem töltenek el jó étvággyal. Ha a subwayben három hónapon át eléltem tonhalas szendvicsen, úgy hogy még szerettem a végén is, akkor a rántotthús is bőven kitart jó ideig!
Ilyen még nem volt, hogy délután kellett szobát csinálni, de mivel, volt egy család az alattam lévő apartmanban akik külön kérték hogy délutánig maradhassanak, így este hatkor mentem is le nekilátni a takarításnak. Elvileg az én dolgom lett volna, de Kedves már megint ott sürgött forgott. Ami utólag még jobban felidegesített mert ez a második eset volt, hogy bement egy távozó szobába mielőtt még én bementem volna. Ezzel az a gond, hogy a kedves vendégek ugyebár szoktak hagyni egy kis hálapénzt itt-ott a szobában, és szerintem igen nagy szemétség hogy ő jön, elteszi és után meg lelép és én takarítok, azaz engem illetne a dolog. Ez egy nap alatt kétszer fordult elő, de most már résen leszek!!! Figyelni fogok erre, vagy egyszerűen csak vele megyek!
Este pedig megint volt nagytakarítás, ez minden vasárnap esti program ugyebár, és vannak ilyen fél négyzetméteres fémlapok, amiket el kell mosogatni. A mosogatógépet úgy tudnám leírni, mintha egy táskaellenőrző készülék lenne, egyik oldalán betolod, másikon kihúzod. No benne volt egy nagy fémizé és ahogy végzett a gép, én fogtam és elkezdtem volna húzni, telibe behajoltam, ezt látta Kedves is, de mintha nem történt volna semmi, telierőből kinyomta az egészet a másik oldalról, úgy, hogy millimétereken múlott hogy a tűzforró fémlap nem nyomódott telibe az arcomba!
Na itt eldurrant az agyam, és nem tudom mi tartott vissza hogy nem küldjem el a jó anyjába akár három nyelven is, de olyan fejet vágtam, olyan vérszomjas fejet, hogy Holger, aki ezt az egészet végignézte, rászólt Kedvesre, hogy nyugi, lassabban, ne kapkodj annyira...
Aztán tüzet vető szemekkel néztem rá Kedvesre is, akinek szeme sem rebbent. Mint aki nem tudja mi történt. Fapofát vágtam végig. Takarítottam a mosogatót, de belekötött hogy mivel takarítom, jelzem, előző vasárnap ő mutatta h azzal csináljam, akkor az sem tetszett neki hogy mikor csinálom, mert annak kell lennie az utolsónak. Ha lenne nálam egy boxzsák még lenne is min levezetni a feszkót, amit ez a mocsok nőszemély művel. Ő itt az egyetlen egy ember, aki ekkor "jófej" velem. Mindenki normális, mindenki! Dehát kell egy kis gubanc, igaz? Nehogymár olyan szép legyen az élet...
Tegnap és ma azaz hétfőn és kedden lusta napot tartottam. Tegnap sehová nem mentem a konyhán kívül, oda is a muszáj vitt, mert enni kell. Annyi történt hogy "nagytakarítottam" a szobámban, azaz porszívóztam, rendetraktam, ágynemúthúztam, mostam. Aztán Birgit is megjött és áthozta a kis fényképalbumait és megmutatta az utazós képeit. Maldív szigetek, Mauritius és Peking. Én kértem előtte való nap hogy mutasson nekem képeket, ugyanis a konyhán körbejártak a képek, és én is kíváncsi lettem. Aztán aranyosan bekopogott, leült a kis kanapémra és mutogatott, én meg nézegettem, hallgattam, őt szerencsére jól értem. Nincs vele az ég világon semmi baj, tényleg jó lakótárs, nagyon kedves, és nem mászik bele az én kis világomba, mindig mondja hogy nem akar zavari, menjek csak nyugodtan. Szóval tudja hol a határ. Megnéztük a képeket és szépen kiment, nem ült a nyakamon. Aztán hívták telefonon, végighallgattam a beszélgetést, mivel az ajtómban van a telefon, és csupa kedveset mondott rólam annak, akivel beszélt. Úgyhogy szerencsére vele tényleg minden rendben. Furcsa kicsit a nő, de jóindulatú.
Ma kirándulni akartam, de olyan szürke idő volt, hogy nem vitt rá a lélek. Ígyhát itthon döglöttem, aztán nagynehezen elmentem kicsit kocsikázni, élelemszerzési célokból. Mivel vágytam egy kis "társaságra" bementem a mekibe, vettem valami olasz csodaszendvicset, és boldogsággal öntött el hogy a menüt lehet shake-kel kérni, így megint beiktattam egy epreset. Nem voltak sokan, ez egy autópálya menti meki, inkább a drive részét használják. Kicsit ücsörögtem, majd eljöttem. Seefeldben vettem narancsot meg Pfanner multivitaminlevet hogy kompenzáljam a bazi egészségtelen menümet egy kis vitaminnal. Rám is fér amúgy.
Most mosok, és felkészülök lelkileg az elkövetkező öt napra. Pénteken hivatalos vagyok egy kis szórakozásra éjszaka, de nem tudom hogy kivitelezem mert 10-ig dolgozom és szombaton 9-kor kezdek is, dehát mikor legyen az ember őrült, ha nem fiatalon, úgyhogy bár így is képes lennék néha állva elaludni, szerintem bevállalom a kínt! :D Megfogadtam ezerszer hogy ilyet nem csinálok többet, dehát, na! Hogy bírjak nemet mondani a müncheni éjszakára???
Na sikerült rányitnom az egyik szakácsra miközben vetkőzik... Váá nem is én lennék, ez a mosókonyha egy horror!!! :D Szeeegény! De, jót beszélgettünk az időjárásról! XD
Szóval a mosás kész. Annyi mesélnivalóm még van még, hogy kedves kis katicák laknak az ablak szigetelésében, azthiszem még nem említettem. Esténként aktívak és egy-egy állandóan a falhoz csapódik, elég hangos. Nem zavar, csak meglepnek néha. Van itt egy művirág, szegények nagyon szeretik. Meg szoktam őket menteni, kirakom őket az erkélyre. De a WC-ben is laknak páran, tiszta lakótelep van itt nekik. De tényleg nincs bajom velük, bármilyen más bogár már zavarna.
Azt hiszem most ennyi...
Alles Gutes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése