Könnyű kedd - egy szobalány "titkos" gondolatai

Akkor találtam ki a cím második felét, mikor épp az egyik fürdőből kijövet visszanéztem és láttam hogy a csempén maradt valami kosz, majd konstatáltam; áhh azok csak FÁK... Elgondolkodtatott, hogy igazából így meló közben milyen baromságokon tudok gondolkodni, vagy magamban milyen idióta megjegyzéseket tudok tenni. Fák... igen... tényleg azok voltak, három citrus az egyik kockán, csak ugye a fény furán esett rá... :D

Aztán nézegettem a lapot, hogy kik vannak a szobákban és látom, hogy az olasz hadsereg. Na passz hogy ez mi, de végiggondoltam és mondom áá, csodásan kell csináljam különben előveszik a szobalányt és sortűz... Katonák, szívügyük a rend - elvileg. Meg is látszott egyrészt hogy férfiaké a szoba, másrészt hogy olaszoké. Ennyi - nem tudom szebben mondani - szőrt életemben nem láttam még. A fürdő tele, az ágynemű tele. Meg haj. Hát én mondom, a macskám, aki hosszúszőrű, fehér félperzsa, nem hullajtja így a szőrét, pedig ő is brutál. Ezzel mentek el hosszú-hosszú percek, hogy vadásztam a kis szemétláda szőröcskéket, nehogy egy is beficakolja magát egy sarokba és aztán szóvá tegye a kedves tiszt uraság hogy ejnyebejnye, de találkozott a saját szőrzetével a fürdőben... Imádom amúgy az olaszokat, vagyis inkább Olaszországot, a heves temperamentumot, az igazi mediterrán hangulatot. Szóval nem a népséggel van bajom, csak durva mit hagynak maguk után itt. És baromi rendetlenek, teszem hozzá. De mindegy. Jó lenne velük találkozni, csak hogy beazonosítsam őket, szoba szerint. Hehe. Mosolyogni egyet rájuk, aztán viszontlátásra! (remélhetőleg inkább Olaszországban)

12 szobát políroztam megint csillogóra, ezúttal egyedül. Sok időbe telt, mert ugyebár a fürdőkben akadt egy kis malőr. De legalább elment az idő. Nézegettem a cuccaikat, fura így, arc nélküli holmikat látni, azaz hogy ki, miket hoz magával, de nem tudom kik lehetnek a tulajok. Nem turkálok, félreértés ne essék, csak ugye egykét dolgot arrébb kell tenni, meg sokmindet kipakolnak és látom. A legjobb az olaszzászlós boxer volt, amit csak úgy, rádobott valamelyik az ágyra... Nem zavartatják magukat. Én ilyesmit mindig elteszek ha ilyen helyeken alszom, lakom. Ízlések és pofonok.

Laptop hegyek, és bor, papírok, minden, mintha otthon lennének. Vannak szobák, amik bár szépek, nekem nem tetszenek, mert takarítási szempontból nem praktikusak. Ma megint voltam a kedvenc szobámban, végre lekaptam. Egy olyat kb magamnak is elfogadnék otthonra. :)

És megtörtént az a bizonyos legenda végre. Megtaláltam az első nekem hagyott kis pénzérmét, amit egy távozó hagyott köszönetül. Amennyire szétrombolta a szobát, meg is értem miért volt ennyire bőkezű. Hát igen. Elmorzsoltam egy kis könnycseppet (csak viccelek) és zsebretettem, önelégült vigyorral. Rögtön egyenesebb lett a hátam! :) El is értem a zuhany tetejét pucolás közben. Persze ez nem lesz mindennapos sajnos, mert szerintem valaki mindig körbejár majd és lehalássza előlem, de ez most egy elfeledett szoba volt, elfelejtették hogy meg kell csinálni, nem volt a papíron és engem illetett a szerencse hogy elsőként betérjek a mai nap körülnézni.

kedvenc szobám, így annyira nem jön át képeken, pedig nagyon hangulatos

Öt órán át csináltam, nem egy rekordidő, de szerintem viszonylag gyorsan haladtam. Mikor már pakoltam el, jött Birgit, hogy menjek le kajálni. Lementem, ittam mert már kiszáradtam, aztán nekiültünk enni. Sültkrumpli, disznóhusi, rajta sült paradicsom és sajt, és valami szósz, ami lecsóra hajazott, mire az egyik pincércsaj közölte, ma részben magyar kaját eszek mert ez bizony Cigányszósz. Na fene tudja mit takar ez, mi a magyar megfelelője, de csak ámultam bámultam. Cigányszósz. Hát jólvan. Finom volt amúgy, jobb mint a kacsás cifraság.

Aztán szabadot kaptam, pár órára. Ez az osztott idős napom, amiből egy héten mindenkinek három van. Kifelemenet ott állt a kedvenc szakácsom, a magas, mackó forma, Holger, és beszélgettünk kicsit. A dialektusról, ami számomra kissé érthetetlen, olyan osztráknémetes hangzású, a munkáról, az emberekről, politikáról /kéremszépen ő maga emlegette a mi Orbán Viktorunkat, mint diktátor és a következő lehetséges... Adolf H. úr/ ezen jót nevettem, mondom micsoda hírünk van, és mennyire otthon vannak itt magyar politikából, ejha. Na mik vannak. Ezután pihike jött, három gyönyörű órára.

Nemsokára megyek vissza az esti műszakra, és meglátjuk hogy a könnyű keddből, katasztrofális kedd lesz-e, mert állítólag teltházas esténk lesz az étteremben. Már most látom lelki szemeim előtt mi fog ott menni. Ohh! De szerencsére ma nincs itt az a személy, aki idegesít, sokkal jobbkedvűen telt már eddig is a nap, és az estétől sem ráz ki a hideg. Éljen!