Randevú Münchennel & Bonsai banzáj - BMW Welt, Olympia Park, Altstadt

Szombaton hulla fáradtan felkeltem, azt sem tudtam most akkor mivan. Aztán megláttam hogy fényárban úszik a szoba és eszembe jutott hogy én ennek nagyon kell hogy örüljek, csak nem jutott el az agyamig hogy miért is. Mikor már eldöntöttem hogy továbbalszok azért még egy kicsit, beugrott hogy uhh szombat van, a nagy programok napja! Gőzerővel összekészülés, zuhany, öltözés, táska, fénygép, jogsi, minden vacak, civil lettem végre! Persze megintcsak nem én lennék ha az elemeket nem felejtettem volna el feltölteni, de rövid időre gyorsan próbáltam pótolni. Jelzem nem lesz csattanó ezügyben, kibírták egész nap.

Na nagynehezen elindultam, tíz perc késésben. A kertben még a főnökkel és az unokájával is összetalálkoztam, kis bájcsevej, mert ez most tényleg az volt, mivel siettem, és pattantam is a kocsiba. Már itt jött az első "meg sem ismerni Vivien-t" mondat. Igen, Vivien normális utcai öltözékét viselte és nem a megszokott spermabank-egyenruháját. Merthát egész nap tetőtől talpig fehérben, felfogott hajjal, röhejes köténykékben kicsit máshogy fest az ember. És nem az a WhiteParty fajta fehér cucc ugyebár...

Téptem Germeringbe mint a villám, úgy csináltam, mint aki tudja hová megy. Leparkoltam a P+R parkolóban és becéloztam a Stadthalle-t avagy egy nagy üvegépületet ami ilyen rendezvényház féle. Megőrültem azon hogy mennyibe kerül az, hogy az ember megnézzen pár FÁ-t. Igen. Baromira nem volt ingyen, dehát egyszer-egyszer tarthat az ember sznobnapot hogy fákat nézegessen pénzért. Szóval karszalag fel, és irány az a maximum 120 négyzetméter amin a fák voltak. Hmm, nem sok fa lehet itt, pedig ennyi lóvéért... dehát a kevesebb néha több, hátha minifából itt sok is elfér. Hát elfért jópár. A fákban magam sem tudtam mi lesz különleges, mi lesz a lényeg, én csak arra mentem rá hogy Bonsai tipus, szóval cuki, ha lehet ilyen bugyuta szót használni. Na ezek a fák azért voltak különlegesek, mert többszáz évesek voltak. A legidősebb cirka 300 éves. De az alsó korhatár is 40 év volt. Szóval ezek nem mai csirkék - akarom mondani fák- voltak. Baromi nehéz ezekkel a fákkal, mert szörnyen kényesek. Nekem volt egyszer egy, de nálam már pusztult el kaktusz is, szóval nem kecsegtettem nagy reménnyel a kisfámat sem. Meg is halt szegény, de nem teljesen én voltam a bűnös. De tényleg extra kényesek. Szóval 300 év, az azért nem semmi más fánál sem, pláne ennél a típusnál. Amúgy minden viccet félretéve, tényleg szépnek és érdekesnek találtam őket, szóval nekem megérte ide benézni. Ahhoz képest hogy a budin ülve egy helyi bajor napilapban találtam rá, teljesen véletlenül a kiállításra, komoly eredményeket tudtam felmutatni kéremszépen!

Felszaladtam gyorsan még az emeletre, vettem egy kis fát - ez is ilyen sznobdolog :D - és visszatéptem a kocsiba elégedetten. Nem magamnak vettem, nyugi...

gondolnád hogy ez a fa 300 éves?

Minden egy helyen volt, a kiállítás, a parkoló és az állomás, szerencsére, szóval ezután szaladtam az S-bahn-hoz, még jegyet kellett vennem. Ez nem ment valami könnyen. Megkértem két helyi nagyokos csajt hogy segítsenek, de nem kellett volna... Jött a vonat és én tulajdonképpen elég fáradtan vettem az irányt München felé.

Bámultam kifelé mint valami kisgyerek. Próbáltam a fejemben beazonosítani merre járhatok a térkép szerint, néztem a megállókat hogy szokjam a látványt. Az S-bahn igazából Schnellbahn, ami annyit tesz; gyorsvasút, csak így van rövidítve. Nekem tettszett maga a szerelvény, tényleg olyan mint a vörösvári vonalamon közlekedő, kis piros vonatom, azt nagyon szerettem, igazából hiányzik is. De szerencsére itt most kicsit nosztalgiázhatok. Ráadásul kb ugyanannyi idő alatt érek be vele itt a városba, mint otthon az enyémmel Nyugatiba.

hopp egy Balatonfüred utca, Germeringben

Tehát felszálltam most Germeringben, mert nem volt értelme visszajönni hogy innen, messzebbről menjek be, és mikor leszálltam a Marienplatz-on, kicsit éles volt a váltás. A kisváros után, ahol szombaton is csak szellősen lézengtek az emberek, szembetaláltam magam olyan tömeggel, amit még Pesten sem lát az ember sehol. Én, fővároshoz szokott emberi lény, még így is eléggé lesokkolódtam. Tegyük hozzá tíz napja nem voltam civilizációban, csak falvak és kisvárosok voltak terítéken. Szóval kicsit sok volt hirtelen.

Felmentem az aluljáróból egy találomra kiválasztott feljárón, és azonnal megláttam a megbeszélt halacskás szökőkutat. Végem volt. Ennyi embert utoljára főszezonban Rómában láttam, pedig tegyük hozzá annyira jó idő most itt nem volt, csak sütött a nap. Na beálltam a szökőkúthoz, ahol szinte egy centi hely sem volt. Na így találj meg egy olyan valakit, akit nem is ismersz még személyesen!!! Mivel előbb értem oda, negyed óra ácsingózás, nézelődés, szlalomozás, körbesétálgatás után rájöttem, inkább leveszem a napszemcsit, hátha több eséllyel indulok így. No végülis nem hiszem hogy emiatt, de pont abban a pillanatban egymásra leltünk Szimivel, nagy örömünkre. Na bele is lendültünk azonnal a csevegésbe, mintha ezer éve ismernénk egymást. Mondtam hogy én éppen most akarok éhenhalni, úgyhogy kéne valami kaja. Na hova máshova kerültem volna mint a mekibe? Vettem két csibeburgert, aminek köze sincs az otthonihoz, sokkal jobb, és egy epershake-et. Nem volt életkedvem sem ott benn, annyira tömve volt, így inkább úgy döntöttem útközben eszem meg. Sikerült így első körben bemutatnom mennyire is tudok katasztrófa lenni. Szegény Szimi hozta a shake-et én nyomtam az arcomba a szendvicset, közben tömeg, totyorgás és forgatag. Lementünk az aluljáróba újra, mert megbeszéltük hogy akkor célbavesszük az Olympia Parkot. 1972-ben itt rendezték az olimpiát és itt a park területén helyezkedik el a fedett uszoda, az Olympia Stadion, az Olimpiatorony, és a jégcsarnok. Vehettem újra jegyet a metróra, mert a csajok rosszat javasoltak előtte, nagyon örültem. Csak második körben tudtunk felszállni, mert valamilyen meccs volt és hatalmas tömeg, rendőrök irányították a metróra felszállást, el lehet képzelni mi lehetett ott. Felszálltunk, volt ülőhelyünk is, csodák csodájára. Leszálltunk az Olympiazentrum megállónál és ahogy feljöttünk már is szemben találtuk magunkat a BMW múzeummal. Kicsit furcsa volt, ingyenes, nagy, modern(mi más?) és volt benne sok szép autócska, bármelyiket elfogadtam volna konkrétan. Akadt amelyikbe be is lehetett szállni. Nem számítottam erre a látnivalóra, de nekem bejött.

Ezután a parkban sétálgattunk, bementünk az uszodába, szigorúan csak körülnézni. Az idő eléggé szép volt, őszintén szólva nagyon jól éreztem magam. Jókat nevettünk, be sem állt a szánk, felváltva meséltünk, volt aztán szó mindenről. Tényleg olyan érzés volt mintha már találkoztunk volna máskor is. Persze ez köszönhető ugyebár annak, hogy közös ismerős alapján leltünk egymásra. A park szép volt, az olimpiai épületek nekem kicsit soknak hatottak, olyan össszevissza, semmi rendszer, vagy valami szimmetria, de lehet én vagyok túl régimódi.

Ezt megnéztük, aztán megint bementünk a BMW Welt-be, merthát ugye a mosdó... No igen erre csak azért térek ki, mert durva hogy eleve ingyenes egy ilyen hely, és a mosdója is, de ráadásul cseppet ötcsillagos, az is. Nem egy Budapest, az tuti.

Metróra vissza, Mairenplatz-ra vissza, nézelődés fotózkodás, barka és virágkeresés a Viktualienmarkt-on, ami ilyen piacszerűség, labirintus, a belváros közepén. Kis bódék, tavaszi és húsvéti kirakodás, kis sörkerttel, bár az idő messze nem volt még tavaszi sem, de az emberek már kinn ültek és vedelték a sört. Nembaj, ez itt Bajorország és München kéremszépen, a sör fellegvára!

Nem vettünk végül semmi növényt, ígyhát visszamentünk és bementünk a Kaufhofba, ami egy áruház. Ott vettünk csokit, virág helyett, kicsit nézelődtünk, aztán átmentünk a Douglesbe és betankoltunk körömlakkból. Hát... azért nehogymá a shopping kimaradjon még akkor is ha nincs rá pénzed és nem is szeretsz vásárolni! :D Tettünk még egy kört virágügyben majd elmentünk táplálkozni egy pékségbe, Szimi perecet vett, azaz Brezel-t itteni nevén, én fánkot vettem és egy fantát, nemsemmi, fél literes, kőkemény, nehéz visszaválthatós palackban adják. Micsoda környezetbarát megoldás! :D

Na eszegettünk útközben, teszem hozzá isteni volt, és kerestük kívánságomra az Isar folyót. Jelentem megtaláltuk és én nagyon örültem. Őszintén szólva a város maga nem lopta magát így összességében a szívembe, valahogy olyan semmilyen nekem. Olyan mint Bécs, de mégse. Nekem Bécs sokkal szebb. De ahhoz hasonló, csak nincs benne semmi olyan, ami engem megfogna. Na ez a folyócska kicsit feldobott, mert nekem vízmániám van, és imádom ha egy városban folyik valamilyen folyó. Van még itt sok megnéznivaló, tudom én, de úgyérzem ez nem lesz az az örök szerelem város számomra, mint pl Róma. Ide maximum csak az ehhez hasonló jó élmények fognak kötni, de a város szépsége nemigen. Budapest ezerszer szebb és látványosabb, a Duna is sokkal gyönyörűbb mint ez a kis "patakocska" hozzáképest. De őszintén szólva, akármilyen is a város, én jól éreztem magam, új volt és jóidő, szuper társaság és végre egy kis élet! München drágám! Nem vagy sem szép, sem kívánatos számomra, de azért jó volt veled, és még találkozunk! Mert azért bírlak én, na! Mondjuk ha majd kicsit zöldebb lesz minden, biztos másképp látom majd amúgy is.

kis részlet a tömegből

 

ő itt Szimi, rá lehet jönni, igaz?

MUFF :D

találd meg a képen a gagyi kocsit /nemfogod.../

Visszamentünk a kiindulópontig, megvártuk az S-bahnom, és elváltunk. Szívem szerint maradtam volna a végtelenségig, de hideg is lett, és én személy szerint halálfáradt voltam, az S-bahnon konkrétan fájt ébren maradni, féltem is, hogy vezetek majd haza Germeringből. De addigra felkeltem, a hideg segített, hazafurikáztam, átadtam a kis Bonsai-babát a főnökasszonynak, aki irult-pirult zavarában, teljesen meg volt döbbenve. Örült nagyon. Mondtam hogy születésnapjára, nőnapra és csak úgy, mert kedves velem. Az időzítés tökéletes volt, Kedves épp az ajtóban állt, indulásra készen, és elkapta a jelenetet. Hát igen... Jófej vagyok, eeennyi! És ráadásul bámult, mert ugye normálisan voltam öltözve, így még nemigen látott. A többiek is elmentek mellettem, rám sem ismertek, jött is a többi "meg sem ismerni Vivien-t" megjegyzés :D

A nap összességében nagyon szuper volt!!! Még sok ilyet kívánok magamnak! Jövő héten lesznek vendégeim, úgyhogy remélem szép időt is kapunk, és én szabadnapot, mert hatalmas terveim vannak ám!!!