Van tó, three, four, five...

A napok szaladnak, a meló pörög, de az idő mégis megállt. Ennek a lehetetlen képletnek az az oka, hogy fel sem fogtam hogy itt vagyok már négy hete, de közben annyi mindent csináltam, és annyi minden történt, hogy csak na.

Muszáj pár szót szólnom az itteni emberekről. Nem merek általánosítani egykét dologban, de egy valamiben rendíthetetlen a hitem; az igazi német öntudat valóban létezik, erősebb mint a vídia. Ezen belül is vannak alfajok és kéremszépen a Bajor Öntudat már visz mindent. Németország egyik leggazdagabb részén élek, az öt tó vidékén, itt bizony nemhogy kolbászból van a kerítés, hanem egyenesen pick-szalámiból. Az ilyen megjegyzések mint hogy húsz év alatt nekem is lehet egy Porsche-m csak azért sértő, mert bizony nem a biciklit toltam idáig, hanem négy éve van saját kocsim, és azzal jöttem. Nem egy Porsche, az tény, de őszintén szólva egyáltalán nem érdekel. A magyar ember itt - azaz történetesen én - olyan számba van véve, mintha egyenesen Kenyából jött volna, azon belül is bennszülött lenne. Nem vagyok egy fehér maszáj. Néha ledöbbent az emberek tájékozatlansága. Úgy van bátorságuk kérdéseket feltenni Magyarhonról, hogy a saját lányuk többször megjárta, mivel sztyuárdessz. Ilyen és ehhez hasonló kérdések: ismerem-e a szörpöt, van-e nálunk McDonald's (és hogy esznek-e ott az emberek), hozzáteszem, meki még Kenyában is van... Senkit nem zavar hogy Subwayben dolgoztam, ami szerintem kicsit a meki fölötti kategória, leeshetne nekik. Van-e nálunk nokedli, és Sprite, húsvéti tojás(?!), és egyáltalán húsvét... A karácsony nálunk hány napos ünnep, melyik napokon kapunk szabadságot. És sajnos nem csak ennyi. Őszintén mondom, nap mint nap meglepődök, pedig nem kéne már, tudom. De a húsvéti tojások leverték a biztosítékot. Lehet hogy én vagyok túl "Büszke Magyar" már ehhez, de nem fér a fejembe a sok idióta kérdés. Én már '94-ban zabáltam a Nutellát kétpofára, és anyu is Lenorral mosott, mikor itthon még ezek idegen dolgok voltak. De sebaj, nézzenek csak le, sok újat nem tudnak nekem mutatni. Mikor a palacsintán is vitatkoznak hogy az magyar vagy osztrák találmány, akkor nincs mit kezdeni velük. Mert az egyik tejjel csinálja a másik szódával, mondom mi mindkettővel, és mint az égből a villám, guvadt a szemük, ahh jéé, olyat is lehet? Ööö, igen. Nektek van éttermetek, nem is nekem, tudnotok kéne hogy a tej és szóda vegyítve nem lesz kémiai fegyver... Mondjuk ők, akik a palacsintát fagyasztottan(!!!) veszik, és mikróban felmelegítik és úgy tálalják, inkább ne is mondjanak semmit.

Hogy lehet egy németet megsemmisíteni? Leomlasztani a fenenagy büszkeségüket? Említsd meg Hitler úr nevét... Kész vége. Ott néma csönd lesz, nagylevegő és témaváltás. Lesütött szemek és minta meg sem hallanák. Félreértés ne essék! Nem szoktam róla beszélni, sőőt! Inkább hagyom is a dolgot. Nekem semmit nem jelent a téma, nekik meg szégyent. Bizony.

Annyi történt ma, hogy elmentem a könyvelővel Starnbergbe, hivatalos ügyben.  A nő iszonyat szimpatikus, és teljesen jót beszélgettem vele, direkt többet is mondtam mint amennyit kellett volna, mert ezzel még célom van. Mármint magamról, meg hogy hogy érzem magam. Mondta hogy őszintén gondolja, hogy büszke lehetek magamra, amiért egyes egyedül kijöttem a világvégére, egy másik országba és itt próbálok helytállni. Napról napra gondolom amúgy azt, hogy tényleg büszke lehetek. Nem könnyű ám a dolog, és teljesen más otthonról könnyelműen prédikálni a külföldi élet könnyebbségéről, holott ez aztán nagy tévhit. Nem panaszkodhatok igazából. Nagyjából én irányítom az eseményeket, én szabom a feltételeket. Furcsa, de így van, és működik. Visszakanyarodva a könyvelőre; tehát jót beszélgettünk és hazafelé arról témáztuk, hogy amennyi mindent tudok, azt nézzem meg a környéken, és élvezzem a szabadnapjaimat, még így is hogy egyedül vagyok. Mondtam hogy ezzel nincs gondom, jövök megyek és szerintem jól teljesítek. Majd rátértem arra hogy jövő hónapban is meglátogat egy barátnőm és hogy mit is szeretnénk megnézni; a Sasfészek... Huhh mintha azt sem tudta volna miről is beszélek, lesütötte a szemét, a nagy lelkes beszélgetés félbeszakadt és szabadkozott hogy ááh ő nem is emlékszik hirtelen hogy is hívják a helyet. Mert nekem nem jutott az eszembe pontosan németül hogy hívják. Csak magyarul és angolul. (jó hogy Németben vagyok...). Tehát ezt magyaráztam és már az első válasz ez volt; Hitler osztrák volt!!!!! - azért tudjam már hol a helyem, és hogy nekik hol a helyük; "Közük nincs a töpszli gyilkoshoz." kimondatlanul is ez jött le a válaszából. Mondtam neki hogy engem nem érdekel a téma, engem a hely érdekel, és mikor láttam hogy nagyon kényes az ügy, még megemlítettem Dachau-t is, ami itt van a környéken és megnézném Auschwitz egyik tesója. Tényleg nincs holokauszt fétisem, és tényleg nem azért érdekel hogy bosszantsam őket, és nem is azért mert ez sikk, hogy ezzel foglalkozzak. Egyszerűen megnézném és ennyi.

 hattyúk tava

 ööö... vajon eltévedt a SzigetFesztiválról?

Hétfőn és kedden szabad voltam. Az idő ragyogó, és ugyebár még egy órával tovább világos. Vasárnap hajnalokig gépeztem, hétfőn végre kialudtam magam, délután háromig fel sem keltem. Utána viszont az éhség mint nagy úr felöltöztetett és a pedálokra kényszerítette a lábam. Herrschingbe mentem, nagyjából közel van ugyebár, város és gyönyörű helyen van. Beugrottam a Netto-ba, ez egy "olcsóbb" vagyis annak mondott élelmiszerüzlet-lánc. Vettem két salátát, ugye a rajtam eluralkodott hús-undor miatt és leparkoltam a tóparton. A kocsiban megreggeliztem, lehetett vagy délután öt óra már. :)

Utána kicsit kiszálltam és sétálgattam, fotóztam. Viszonylag csinos gúnyát választottam, ilyen kedvem volt. Nem mondanám hogy illet a kocogó, kutyát sétáltató, piknikező, focizgató emberek közé, de nekem aznap erre esett a választásom. Leültem egy padra és nézelődtem. Ugyebár említettem hogy itt egyik nap esik valami, másik nap strandidő van. Na és igen, ezt nem csak én gondolom szó szerint. Hiszitek vagy sem, vannak itt elvetemült, elképesztő emberek, akik hiszik hogy itt a nyár. Néztem nagy szerelmesen a hegyeket a padról, és álmodoztam a kis kirándulásunkról. Első eset volt hogy nem borús időben voltam ott, így végre elláttam az Alpokig, pont abba az irányban ahol előző héten ugye kastélyoztunk. Nagy bambulásomban megütötte a fülemet pár ordítozó srác hangja, akik a stégen ejtőztek. Az egyik gyerek fürdőgatyában állt ott, és mire észbe kaptam, a nemnormális már be is ugrott a tóba! Sütött a nap, de a víz nemrég még JEGES volt, ez meg beleugrott!!! Hát oké. Nagy viháncolás, győzködés, erre egy másik is beugrott... Mondom ezek tényleg, de tényleg nagyon őrültek. Sétáltam tovább, felmentem a stégre, mondom megnézem ezeket az elmebajosokat, és fotózok egyet végre ilyen szép időben. Ahogy odaértem a "menő" kissrác odaszalad a telefonjával és újságolja büszkén hogy ő bizony a stégről belehugyozott a tóba. Hát, erre nem sok mindent tudtam reagálni, annyit mondtam, gratulálok fiúk. Mutatta bőszen a videót a telefonján, mert persze muszáj volt rögzíteni eme hőstettét. Ez is megvolt, szuper. Aztán a srácok millió kérdést tettek fel, a koromról, honnan jöttem és ilyesmi. Ismerték a helyet ahol dolgozom, a nagypapa állítólag sokat jár ide hehe. Na majd elújságolom hogy az unoka tavakba pisikélget stégekről, és ugrándozik fagyos vizekbe! Persze csak viccelek. Szeretem a hülyéket, ez az igazság. No és kiderült, az urak 16 évesek. Fogszabályzós széplegények. :D Mikor a gyerek ismét közölte a többiekkel, hogy neki ismét pipikélhetnéke támadt, elköszöntem, és nevetve otthagytam őket.

Másnap ugyanezt a jelenetet eljátszottam, azaz felöltöztem szépen és salizás a kocsiban, séta a parton, napozgatás. Végiglejtettem megint a sok macinacis sportanyuka és sportapuka között, mint aki most tévedt el a Szex és NewYork forgatásáról. Masnis nyaklánc, magassarkú, kisruha, laza, angyalkásra fogott haj. Nem nincs rólam kép, sajna nem vagyok az a tükörbetyár fajta, az önkioldó meg aztán túl sok idő. :D Szóval így sétálgattam én ott, és fenejól éreztem magam őszintén mondom. Nem mondom hogy nem bámultak ki az emberek, merthát miért is ne tették volna, de annyira nem érdekelt. Lehet hogy most szabadultam egy divatbemutatóról szerintük, de az élet nekem így volt aznap szép. A kocsiban bömbölt az I love rock'n'roll, sütött a nap, ablak letekerve, fútta a fürtjeimet a szél és kicsit otthon voltam itt a nagy messzeségben. A szabadnapok végeredményben mindig jók. Sajnáltam hogy Dani nem ezen a héten jött, mert minden nap jó idő volt, és ugye plusz egy óra világosság. De egye fene! Így is szuper volt minden, és panaszra nem sok okom lehet.

 nem állnak le a hússal... amúgy finom volt

Ma megint borzasztó az idő volt. Megjártam ugye Starnberget a könyvelővel, és utána nem volt sok dolgom, vasalgattam. Az esti műszak nem volt valami jó hangulatú, de eltelt.

Ma egy kedves távozó vendég hagyott egy egész tálca Toffifee-t az ágyán. Ha tudná ezzel mekkora örömöt szerzett!!! Ezt ette minden nap, szemeztem is vele és mintha meghallotta volna a gondolatom. Be is pusziltam itt esti magányomban :)