Hull a hó, hull a hó, jön a nyuszika...

Csörög a telefon. Kinyitom a szemem. Azonnal tudom hogy mi a helyzet, mivel nem az ébresztő csörög a mobilomon, hanem a vonalas a folyosón. Ránézek az órára. 9:08. Szaladok, felkapom a telefont. Exkuzálom magam és lerakom. Berohanok a szobába. Elkezdek sebesen öltözködni. Egy kis fényért felhúzom a rolót. Ezt látom:

Igen. Húsvét van, április 8, vasárnap, szakad a hó, és én elaludtam. A látvány úgy sokkolt le, hogy, bár kapkodnom kellett ugyebár magam, nem is kicsit, de képtelen voltam nem állni az erkélyajtóban és nem ki bámulni. Gyorsan kellett pár kép, ezt nem hiszem el! Hamar elkészültem, kabát fel, telefon a kézben. Kilépek az ajtón, hatalmas pelyhekben hull a hó. Képtelen voltam azzal foglalkozni, hogy elaludtam, nem aggódtam, nem volt semmi bajom. Mosolyogtam és örültem. Ilyet is láthatok itt!!! Azt szerintem nem kell mondanom hogy gyönyörű volt minden. Bementem a konyhára, vigyorogtam, elnézést kértem és első kérdésem az volt; "Ez itt megszokott?". Nem, nem az.

Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, mit szoktam reggel csinálni. Jön a főnök, kezembe nyom egy doboz csokit, mosolyog és Kellemes Húsvétot kíván. Nekem akkor esett le. Ááá, tényleg még húsvét is van. Totál nem voltam képben. Bevittem a mosókonyhába a csokimat, erre látom hogy hoppá, ez nem csak csoki, megbújt a csomagolás aljában egy huncut kis 10 eurós. Hűha! Na szépen indul a nap! /most ahogy ezt írom meg is kóstoltam a csokimat/

 a nyuszi hozta

 Szó szerint tömtem magamba a reggelit, nem volt pofám módosan, kényelmesen reggelizni. Nem késtem sokat, de éppen eleget. Felmentem a felszerelésemért és visszajöttem rendbe tenni az alattam lévő apartmant. Nem volt ez véletlen, kicsit fotózgatni akartam.

A délelőtt aztán nem úgy alakult ahogy elképzeltem. Gondoltam szépen nyugodtan megcsinálom a kis szobáimat, de Kedves beállított és segített. Ezért egy tervem sajnos le is húzhattam a listáról, nem tudtam a 2. emeleti szobákból pár jó kis képet csinálni a környékről. Ezt azért sajnáltam nagyon. Ahh, Kedves belenyúlt a dologba, keresztül húzta a számításaimat! Azért így is lett pár jó kép. Sajnos nem volt lehetőségem meló után pótolni az elvesztett pillanatot, addigra a hó legjava már el is olvadt. Pedig én úgy képzeltem, szépen előhalászom a kocsiból a hótaposóm, fejben összeállítottam egy alpesi szettet és nekiindulok egy nagyot sétálni a hóban. Hát, esemény lefújva.

 előtte - utána...

...avagy délelőtt - délután

Én ugyebár írtam már, hogy itt az idő ennyire szeszélyes, de aki nem hitt nekem, az most már elhiheti. Egyik nap 25 fok, napozok az erkélyen, pirul estére az arcom. Másik nap havazik. Tessék, kérem! El lehet hinni! :) És aki még Angliát szidalmazza az idő miatt, az nagyon el van varázsolva. Ott legalább tudod hogy szakad minden nap, vagy másnap, itt meg lutri mi jön holnap, rövidnaci vagy hótaposó? Így az izgi, nem? Ez volt Isten áprilisi tréfája. Ha már a húsvétnál tartunk...

Szóval a napom nem volt olyan vidám, mint az indulása, a hóval együtt a kedvem is olvadozott. Voltak bizony sokan, átvert engem a pénteki és szombati pangás. Nem baj, legalább a délutánom szabad vééégre! Az első vasárnap, mióta itt vagyok, hogy nem este tízig dolgozom. A húsvéti menü ma finom volt, végre van újra étvágyam, mert a kaják is változatosabbak mostanság. Reggelire is alkalomhoz illően tojás és sonka dukált, bár nem a megszokott kivitelben. Azért így is megvolt a hangulat és jól esett, bár ugye lapátolnom kellett befelé. :)

Karfreitag azaz a Nagypéntek a németek számára a legszentebb ünnep, mint megtudtam. Munkaszüneti nap, a húsevés kizárt és sokan templomos programot szerveznek. Fogalmam sem volt, mert senki nem mondta, hogy ez itt ennyire nagy ünnep. Nagy elhatározásom volt, hogy elmegyek szépen még vásárolni pár dolgot az otthoniaknak, húsvét és a hazalátogatásom alkalmából, de nem jól sült el a dolog. Minden zárva. Hát oké. A főnök megpróbált Philipet és engem elcsábítani a 3 órási misére Seefeldbe. Vágtunk egy döbbent arcot, végül szerencsére lebeszélték róla. Én meg sem mukkantam. Nem lett volna gond, csak nagyon fáradt voltam aznap ehhez. De kedves tőle. Reggel leültünk reggelizni, én még mindig tartom a hús-sztrájkot, de elővettem a többieknek a felvágottat. Úgy nézett rám Birgit, mintha giletpengéket tettem volna az étlezőasztalra. Elkezdte magyarázni, hogy ma tilos húst enni, de ha én szeretnék akkor egyek. Nem értettem, hiszen tudja hogy épp "böjtölök", miért éppen pont Nagypéntek napján törne rám a dacos húsevés? Nem ettem húst, na!

 Nagypénteki menü

 Húsvéti menü

Ebédre is olyan menü volt, amely számomra oly csodás volt, ezer éve nem ettem spenótot. Ahh jó kis főtt krumplival és tojással! Ha már étteremben dolgozok, hadd ejtsek néha szót a kajákról. Jó, nem jó, szép, nem szép, finom, nem finom...? Összességében nagyon jók a a szakácsok! A desszertekkel van ugye egy kis "bibi", de azok is finomak amúgy. Mostanában szokásom "lopkodni" a gyümölcsöt, ami azt jelenti, csipegetek belőle meló közben. Minden nap egy kis málna, eper, sárgadinnye. Ha Kedves megteheti, akkor én is! :) Ő bizony folyton zabál, valamit mindig éppen töm a szájába, és mindig pont akkor nézek oda. Hát akkor már én miért ne? Elvileg azok pont a "nem választható" gyümölcsök, de engem nem érdekel. Nekem az alma és a banán is nagyon finom, de a "tiltott gyümölcs" mindig jobban megkísért. Úgy leülnék néha egy jó nagy tál fagyi elé. Gyümölcsökkel... nyami... Meg a gyerekfagyik, annyira ötletesek!

Fagyi... Egy szánalmasan vicces élmény; letesznek egy fagyis dobozt a mosogatóhoz /5 literes carte d'or/, volt benne egy csomó maradék és mivel jobb ötletem nem volt az idő és helyzet arányában, fogtam, leöblítettem a kezem és kézzel pumpáltam a számba a vaníliát. Fura látvány lehettem, akár egy menekült, aki most lát először élelmet hosszú idő után. Egészen a mai napig cikinek találtam magam, de ma láttam ahogy az öreg télapó kinézetű szakács, ugyanezzel a technikával tömi a szájába a krumplisalátát, holott nem kellett sietnie, ideje mint a tenger, de neki éppen úgy esett jól. Kézzel bele, és halló! Egyébként mióta látom hogy itt mindenki tényleg eszi a maradékokat, azaz azt ami a készítés során megmarad, tehát nem a vendégek után esznek, /azért az durva lenne/ szóval azóta én is ezt csinálom. Mikor előmelegítem a palacsintát és a két végén kifolyik a mennyei mogyorókrém a tányérra és annak az lenne a sorsa hogy megy a mosogatóba, inkább megmentem és megeszem. Ilyen ez! :) Sose dolgozzatok étterembe, ha diétázni akartok, most mondom! Hehe

Tegnap délután alukáltam egy órát, visszamentem újabban csecsemőbe, kell a délutáni szieszta, egyszerűen szükségem van rá. Csörgött az ébresztő/szerencsére/ és ahogy kinyitottam a szemem egyszer csak megszólalt egy sziréna, nagyon hosszan, lassan hangosodva, ilyen riadó jelleggel. Azt hittem a szívem ott ahogy van, megáll. Frankón olyan ijesztő volt, hogy szívem szerint azonnal elsírtam volna magam, csak úgy. Hetedhét országon is túl lehetett hallani. Komolyan mondom az első dolog ami eszembe jutott, az Dachau volt, a koncentrációs tábor, ne kérdezzétek miért, magam is hülyének néztem emiatt. Az ajtón alig volt kedvem kilépni, de kezdődött az esti műszak. Ennél már csak az lett volna rosszabb ha egyenesen erre kelek fel. Utána annyira belemerültem a dolgomba hogy el is felejtettem megkérdezni mi volt az. Erre ma ülök a mosókonyhában, békességben vasalok, a gondolataim ki tudja merre és megint megszólalt ez a riasztó vagy sziréna vagy mi ez. Az egyik felszolgáló Philip volt csak benn velem, ő épp evőeszközt polírozott. Felkaptuk a fejünket, én megint szörnyethaltam és elfogott a félelem. Rémisztő hangja van, ha épp egy hídon állnál, levetnéd magad az tuti. Rohan be a főnök nagyobbik lány, letépi a fejem fölött lévő fogasról a kabátját, félig pofán is csap vele és elrohan. Megtudtam Philiptől a nagy rejtély megoldását, ez bizony tűzriadó. De olyan hanggal, hogy még egy húszezres városban is eljutna minden házig. Nem tudtam meg mi égett, mi történt, mindenki emlegette a tűzoltókat, de nem derült ki mivan. Vannak itt tényleg érdekes dolgok, az egyszer biztos.

Újabb két minitörténet;

Múlt hét vasárnap a látogatások napja volt. Kedveshez bejött a fia és a lánya, és döbbenten konstatáltam, a srác bizony nagyon is jól néz ki. Ezt nagyon nehéz volt elképzelni az anyjából kiindulva, ugyanis Kedves nem csak utálatos, hanem csúnya is. Nem az utálat mondatja ezt velem, hanem egyszerűen tényleg nem szép nő. A lány ugyanolyan mint ő, de még dagi is hozzá. Dupla öröm az anyja mellett. De a fiú... le a kalappal. Hatalmas kék szemek és cuki pofi. Hasonlít egy színészre de nem jut eszembe kire.

Ugyancsak azon a napon történt, hogy vittük ki a szemetet Kedvessel, mikor valaki elég nagy pontossággal a nevemet mondogatja. Odanézek, mivaan? Magyarul is beszél hozzám! Nézek rá, nézem a rendszámot... azt a mindenit!!! Ez a Laci! Egy kedves régi ismerős az üzletünkből. Ahogy felfogtam, elkezdtem ordibálni hogy; Te mi a f@¤#-t keresel itt??? Ezt egymás után többször. Nem tudtam kontrollálni mit beszélek, utólagosan is szégyenlem magam érte, tényleg. De annyira megdöbbentem és annyira örültem. Kidobtuk a szemetet és mondtam Kedvesnek hogy mindjárt megyek. Persze benn épp a legnagyobb dömping volt, miért is ne? Aztán Laci előhalászott egy kis csomagot, és mondta hogy az én Beusom küldte, meglepi. Hű és ha! Azonnal csomagoltam kifelé teljes extázisban! Magyar csokik, egy Balatonszelet és egy sztracsis Bocicsoki és egy Maxima, az én kis kedvenc színésznőmmel. El sem tudjátok képzelni mekkora öröm tud lenni az ilyen. Itt a világvégén és azon is túl, a semmiből jön egy nem várt látogató. Magyar, és hoz egy ajándékot egy szerettedtől! Hát, annyit mondhatok, nagyon betalált a dolog! Köszönöm!!! Mint kiderült az ismerős éppen errefelé dolgozik ezért jöhetett ez az egész létre. Nagyon jól jött ki!

Köszönöm Beus! ;)

Holnap hátravan még egy húsvét hétfő, remélem nem lesz ennyi vendég, passzív vagyok én most ehhez. Bárhogyan is, egy biztos, holnap majdnem éjfélkor indul a vonatom Magyarhonba, végre láthatom a kis családom, a drága barátaim és az én imádott fővárosom. Három nap hálidéj és egy igen fontos és meghatározó esemény vár odahaza, ha visszajöttem mesélek róla. Addigra minden kiderül. ;)

Ahhoz képest hogy két éve ezen a napon, körülbelül ilyentájt értem Rómába, ahol igencsak jó idő fogadott és egy kis mediterrán hangulat, most pont ezen a napon a németeknél vagyok, húsvét van és hó, ráadásul "nyaralni" Magyarországra megyek. Vannak érdekes tényállások néha az életben. :)

Mindenkinek Kellemes és hómentes Húsvétot kívánok, nyomassátok a sonkát, tojást, tormát és pálinkát! Pirostojás, locsolkodás, minden ami kell!