Egy party Münchenben

Két hónapos bajor pályafutásom hamarosan véget ér. Holnap lesz az utolsó napom és utána bedobom a törcsit. Azért így még búcsúzóul rosszkislánykodtam egyet és hát... hmm, ma nem mentem be melózni.
Történt ugyanis, hogy tegnap este elmentem bulizni........

Szóval tegnap délután végeztem a melóval, szerencsére jó hamar, aztán volt egy tervezett napirendem. Úgy gondoltam alszok egy keveset, hogy másnap majd bírjam a strapát jobban. De kaptam az infót hogy hamarabb találkozunk, aztán már nem láttam értelmét így inkább nekiültem megvarrni a nadrágomat. Varrok, varrogatok, végzek az egyik szárával, aztán látom hogy nincs már idő a másikra. Na szép! Akkor mit vegyek fel. Jött a baj. Ugyanis nekem ilyen jellegű ruháim nincsenek... avagy naigen, vannak. Rögtönöztem egy szettet, majd készülődtem, amolyan csajosan, ahogy azt kell. Megnéztem a biztonság kedvvért hogy a tárcámban van-e a személyim, és nem találtam! Indulnom kellett, és fogalmam sem volt, hol keressem. Nem volt időm keresgélni, reméltem elég a jogsi. Bepattantam a kocsiba, fénysebességgel Steinebachban voltam. Kocsit lezártam, még azért körbenéztem gyorsan a személyi miatt, hátha kiesett, de semmi. Vettem gyorsan jegyet, aztán jött is hamar az S-bahnom. Leszálltam a Marienplatzon, mintha ezer éve jönnék mennék itt, már úgy kiigazodom. Felmentem, odatipegtem a szökőkúthoz, és már láttam is Szimit és Zsuzskát. Zsuzskával most találkoztunk először, de észre sem vettük azthiszem. Szerintem nem kell mondjam, ha három magyar leány, Münchenben, egy péntek este összejön, abból csak vigadalom sülhet ki! Metróztunk egyet, egy ideig rossz irányba, aztán átszálltunk visszafelé, egy elviekben magyar helyre mentünk, Schlukauf a neve. Ott bemelegítettünk, ment a dumcsi ezerrel, találkoztunk más magyarokkal is, aztán szépen elindultunk szórakozósdiba. Útközben annyit nevettünk, hogy az őrület, jajjj de hiányzott ez már nekem!!! A metrón is jót mulattunk, egy ősz fickó már nagyokat mosolygott rajtunk! A Kultfabrik nekű helyre mentünk, szerintem tök szupi! Több hely van egyszerre egymás mellett, hegyén hátán, és péntekenként egy belépővel mindbe be lehet menni. Letettük a táskákat, jöttünk mentünk, iszogattunk, táncikáltunk. Drága Szimi rábeszélt a magassarkúra, és én abban mentem, persze ők nem. :) Egy idő után kezdett a dolog kényelmetlen lenni, ugyanis egy ideje nem mászkáltam már benne, amúgy igen kényelmes. Volt egy pont, mikor már a fáradtság és a lábfájás leülésre kényszerített. Azért egész nap melóztam, aztán ugye még ez a kis buli, így egyben sok, tudjátok jól hogy úgyis állandóan fáradt voltam/vagyok. Leültem, nézelődtem, aztán egyszer csak a nagy semmiből előttem egy kis verekedés kerekedett és hogy én se maradjak ki a jóból, az egyik pasi telibe rátaposott a lábamra, ahogy a másik behúzott neki és az hátralendült. Szóval nem volt direkt, de annyira jól estett, hogy el sem tudom mondani. Eleve fájt, hát még ezután... :)
Aztán volt még pofozkodás, a csaj elkapta a srácot mert az mást akart megcsókolni, erre a semmiből előtűnt egy csaj, lecsapta a srácot, aztán elrángatta. Hűű, hát nem járok én sokszor bulizni, de azt hiszem kaptam egy jó időre való adagot! Jól éreztem magam amúgy nagyon, jól esett végre egy kis lazulás. Egy idő után aztán feladtam, mert nagyon befáradtam és a lábam meghalt. Már egy ideje mezítláb közlekedtem, még szerencse hogy már elég jó volt az idő ehhez. Öt óra magasságában szóltam hogy Auf Wiedersehen van nálam. Összeszedtem a kis cuccom a ruhatárból aztán útnak indultam - mezítláb. Kezemben fogtam kis pipellőmet, és így sétálgattam el az S-bahnig, odafigyelve mibe lépek. Így is kínszenvedés volt, de ez volt a jobbik verzió.

 pirkadat

Az állomáson találkoztam persze néhány fura tekintettel, dehát ez ezzel jár. Szépen - szintén mezítláb - felszálltam az S-bahnra, felpakoltam magam az ülésre, beállítottam az ébresztőt, és szunyókáltam hazáig. A kocsiban volt egy cipő, azt gyorsan felvettem, és hazasuhantam. Cseppet fáradt voltam. Megpróbáltam feltűnésmentesen bejutni az ajtón, nem tudom sikerült-e. Levetkőztem jobban mondva letéptem magamról a ruháimat, aztán szépen kidőltem. Ébresztő be, végre alvás.

Aztán felkeltem. Csörgött az ébresztő. Azt hittem meghalok. Szépen felöltöztem, áttotyogtam, közöltem hogy szarul vagyok, erre elküldtek. Visszajöttem, csörög a vonalas, a következő kérdéssel, Vivien, sokat ittál tegnap? Hmm. Spontán rávágtam hogy dehogyis, egy kínaiban kajáltunk, biztos elcsaptam a gyomrom. A kis szemét kolléganőm, aki tudta hogy este lelépek, biztos kombinált, bár nem tudhatta hová megyek. Aljas volt, de én meg ravasz. Közölte hogyha délig jobban bírnék lenni, az jó lenne, mert kellenék, sok a tennivaló ma. Hát, mondjuk úgy, nem voltam olyan állapotban hogy ez engem érdekeljen. Csak aludni akartam. Így is tettem. Délre beállítottam az ébresztőt, de nem voltam még jól, aztán visszaaludtam. Senki nem keresett, én meg nem jelentkeztem. A telefont nem tudtam hogy kell használni, hogy elérjem őket, így simán csak lapítottam. Délután négy-öt körül keltem ma, aztán tettem, vettem, csomagoltam. Jött is a szomszédom, hogy hogy vagyok. Mondom már jól, holnap melózok. A kérdésre hogy mennyire voltak ki a főnökék hogy szarul voltam, annyi volt a válasz hogy az inkább mindegy, úgyse vagyok már sokáig, Tehát berágtak :D
Igazából nem érdekel, és igazából az sem hogy ma sok volt a dolog. Jobb is hogy kimaradtam belőle! Ő átment, megüzente hogy holnap már megyek, és ennyi. Holnap vár rám biztos valami kedves kis reakció. Vagy amilyen őszintétlenek itt az emberek, és amennyire az egyenesség hiányzik belőlük, talán nem mondanak semmit, már kiélték magukat a hátam mögött.
Már két táskát összepakoltam, még egy maradt. Német életem lassan bőröndbe lesz zárva, és egyelőre úgy megyek innen, erről a helyről el, hogy vissza se nézek. Szép a hely, és kezdem megkedvelni a várost is. De ha itt maradnék, ezen a melóhelyen, nem sokat élvezhetnék belőle. Úgyhogy éljen, holnap VÉGE!!!

pár kép talán majd utólag... ;)